EFT és lélekjelenlét 2. rész

… avagy visszatérés a síbaleset helyszínére 1 évvel később

Tavaly ilyenkor kaptam meg azt az “élménybeszámolót”, melyet Pintér László EFT és Prána Nadi gyógyító küldött. Beszámolójában a saját síbalesetéről, majd az azt követő percekről, órákról, napokról ír, hogy a fájdalommal és a sürgető idővel is dacolva hogyan kezdte el saját magát kezelni a kopogtatással és az általa ismert energia módszerekkel. Lélekjelenléte és villámgyors gyógyulása igazán figyelemreméltó. (Ha még nem ismered a történetet, a címre kattintva tudod elolvasni: EFT és lélekjelenlét)

A most következő blogbejegyzés az 1 évvel későbbi visszatéréséről szól. Laci volt olyan bátor, hogy élesben, a baleset helyszínén tesztelje, hogy túl van-e a történteken testileg és lelkileg.  A leírtakat egyaránt figyelmébe ajánlom kezdő és gyakorló EFT kopogtatóknak!

Lacinak pedig ismét köszönjük a tanulságos története megosztását!

Jó olvasást kívánok!

Sághy András
EFT terapeuta és tréner

* * * * *

“Kedves András!

Bizonyára emlékszel arra hozzászólásomra, amiben a tavalyi síbalesetemről írtam. Ehhez szeretnék most kiegészítő információt adni.Ennek oka, hogy most jöttem haza Ausztriából, az idei sítáborunkból.

Azzal kezdem, a többiek gyakran jelezték, hogy aggódnak, mert a kor előre haladtával az emberek fáradékonyabbak, baleset után bizonytalanabbak, és tanácsolták, emiatt fokozott óvatossággal síeljek, hagyjam abba hamarabb a naponkénti síelést, ha fáradtnak érzem magam, azonnal pihenjek, és hasonló óvintézkedések betartását javasolták.

A hab a tortán a figyelmeztetések sorában, hogy jól emlékeztek a baleset helyszínére, annak pontos idejére is, és erre nem egyszer utaltak. Félelmüket, aggodalmukat egészen addig fenntartották, amíg a baleset előző évi időpontját sértetlenül el nem hagytam, azaz csütörtök délután fél 4-et! Ekkor a kő leesett a szívükről, és talán végleg (?) megnyugodtak.

Gondolhatod, hogy azért ez engem sem hagyott érintetlenül, legalábbis felismertem, hogy ezzel a kollektív érzettel kell valamit tennem.

Nézzük, mit is csináltam…

Előre is készültem a mentális nyomásra, átgondoltam, tényleg van-e még valamilyen fájdalmam, emlékezik-e valamelyik testrészem a balesetre, ad-e valamilyen jelzést.

• Egy halvány jelzést tapasztaltam a bal térdemben, amit az általam használt módszerekkel – benne az EFT-vel – levittem nullára.

Végül, amikor a sífelvonón az utolsó 100 métereket tettük meg, hogy néhány perc múlva a 2400 méteres magasságba érjünk, ismét feltettem magamnak a kérdést, van-e bennem bármilyen félelem a síeléssel kapcsolatban.

• Halvány érzetem volt a gyomromban.

Fejben kopogtattam, a fő témák, amiket kimondtam:

• a többiek félelme, aggodalma, hiedelme,
• testem bármelyik részének emlékezete a balesetre, félelme a most következő időszak veszélyes kimenetelére,
• pozitív megerősítések sorozatával az előbbi negatív érzések levitele nullára
• és az önbiztonság fokozása 100-ra!!!!
  például: stabil vagyok, jól vezetem a síléceket, élvezem a síelést, biztos vagyok magamban, csodálatos hetem van/lesz, egészben megyek haza a program végén, és hasonlók

Mindez nem tartott hosszú ideig, de nagyon hatékonynak bizonyult. Mikor felértünk a csúcsra, annyira megkönnyebbültem, laza voltam, hogy a léc felcsatolásakor egy rövid bemelegítést követően szinte száguldoztam a jóérzéstől, no meg a finom hótól, a jól előkészített pályákon.Nagyobb izomlázam sem keletkezett, annyira bírták a lábaim a terhelést.

A másik tesztelési pont a síbalesetem helyszíne volt.

A 3. napon jártunk azon a területen, addigra már visszaszereztem az előző évi tudásomat, kipróbáltam magam, s így vágtunk neki az “emlékezésnek”.

Egyik csoporttársam előre tudatosította bennem, hogy “tudod, hogy ez a pálya emlékezetes számodra?!”

Első lesikláskor teszteltem, felismerem-e a pontos helyet, s mit érzek majd ott. Hát kellemesen átsiklottam a területen, s a további lesiklásoknál már fel sem tűnt, nem is foglalkoztam a témával. Számomra itt ért véget a tavalyi síbaleset története.

Az egy hét alatt a társaságomban lévőknek is kellett segíteni. Térdszalag sérülések, húzódások, esések, légúti megbetegedések következményeinek csökkentése bizony több esetben előfordult. A többiek emlékeztek a szokatlanul gyors gyógyulásomra, és bizalommal fordultak hozzám a kéréseikkel.

Az egyik csoporttársam például a comb belső feszítő izmát húzta meg, egészen közel a lágyéki területhez. A többiek kicsit cukkolták is, na vajon milyen lesz a gyógyítás, hogyan fogom kezelni a területet? Legnagyobb meglepetésére, egy újjal sem nyúltam hozzá, hanem kikopogtattuk a fájdalmat, a feszültséget, az ijedtséget, és teljesen ellazult, a fájdalom eltűnt, a combjait kényelmesen tudta mozgatni.

Másik társam a térdére panaszkodott. Azt kértem, tegye a lábát a térdemre, s fejben kopogtatással szinte 2-3 perces “csendben-létem” után a teszteléskor már semmilyen fájdalma sem volt. Örömmel mondta: “Ez hihetetlen, ez a pasi tud valamit!” Nagyot nevettünk ezen, nekem mindenesetre jó érzés volt, hogy segíthettem neki, többek között az EFT-vel.

András, ismét köszönöm, hogy ezt a módszert megtanítottad!

Baráti üdvözlettel:

Pintér Laci, Pécelről”

 

(Ha még nem ismered a teljes történetet, a címre kattintva tudod elolvasni: EFT és lélekjelenlét)

Kérem, az alábbiakban írja meg véleményét.
Hasznos volt-e ez a blog? Vannak-e kérdései?