Ahmed félelmei

Ez az eset a jelenlegi arab zavargások előtt több évvel, 2006-2007-ben történt. Ahmed 21 éves fiatalember, az édesanyja hozta el, mert az utóbbi 8 hónapban iszonyatos félelmei, pánikrohamai és kényszeres gondolatai voltak. Kórházban is kezelték és folyamatosan gyógyszereket szedett. Ahmed édesapja arab származású, különböző arab országok egyetemein tanított, édesanyja magyar. A szülők régóta elváltak, de évente 2-3 alkalommal rövidebb-hosszabb időre találkozik a család, általában valamelyik Közel-Keleti országban.

Ahmed elmondta, hogy az utóbbi években az egyik arab ország fővárosában járt egyetemre és édesanyjával ebben az országban éltek. Úgy tervezték, hogy ő nyáron a helyszínen dolgozik, és az édesapja néhány napra meglátogatja őket. Aztán menet közben kiderült, hogy az édesapjának tovább kell majd utaznia, csak néhány napig maradhat, Ahmeddel nem is tud találkozni. Ahmed éppen úton volt, két város között kísért egy csoportot. És egyszer csak érkezett egy sms az édesanyjától, amelyben ez állt:

„Elutaztam Magyarországra”.

Ekkor kezdődtek a pánikrohamok, amelyeket a következő gondolatok és érzések váltottak ki:

„Egyedül maradtam. Magamra hagytak. Nem tudok egyedül maradni.”

És kialakult egy másik gondolatkör is, ami a munkával, munkavállalással kapcsolatos:

„Azonnal abba kell hagyni a munkát. El kell utaznom. Félek a munkától. Ha munkát vállalok, biztos, hogy valami rossz dolog történik. Bármilyen munkától félek.”

A félelemtől egy sor testi tünet is előjött, például egy iszonyatos térdfájdalom, amit később penicillin injekciókkal kezeltek. És ezeknek a fájdalmaknak bizonyára közük van a kényszergondolatok kialakulásához, mint például:

„Félek, hogy nem tudok felállni. Félek, hogy nem tudok lépni, stb.”

Az első alkalommal azokat az érzéseket kezeltük, amelyek a legrosszabbak voltak, azaz az „egyedül maradtam”, „félek attól, hogy munka közben valami nagyon rossz történik” és „félek, hogy nem tudok felállni”. Az első kezelés végén felmerült egy újabb aspektus, nevezetesen:

„Már kicsi korom óta félek elaludni. Félek attól, hogy nem fogok felébredni.”

Erre aznap már nem jutott időnk, úgyhogy ez lett a második kezelés fő témája. Addigra Ahmed-nek már csak ritkán jutott eszébe, hogy nem fog tudni felállni és már nem volt olyan rossz érzése, ha arra gondolt, hogy egyedül marad. De a munka-vállalástól még mindig félt.

Ezen a találkozásunkon elmesélte, hogy 10 és 12 éves kora között egy olyan arab országban éltek, ahol éppen polgárháború volt. Ebben az időben a szülei már gyakran veszekedtek. Az apja sokszor kiabált, durva volt. Az édesanyja pedig többször mondta, hogy ott fogja hagyni őket. Ahmed folyamatosan rettegett, hogy az édesanyja ott hagyja, egyedül marad.

„Mi lesz velem, ha egyedül maradok? El sem tudom képzelni, hogy elhagyjon.”

És ebben az időszakban történt valami, ami Ahmed és az édesanyja kapcsolatát a mai napig meghatározza:

„Egy éjszaka bombázás volt. A legjobb barátom családja nagyon közel lakott hozzánk. A barátom édesanyja az éjszakai bombázás során meghalt. Ekkor 10-11 éves lehettem. Nem tudtam ezt az eseményt feldolgozni. Nem tudtam megérteni. Nem is hittem el. Hosszú ideig úgy gondoltam rá, mintha nem is halt volna meg. De elkezdtem félni. Mi lesz, ha meghal az anyukám? Esténként nem tudtam elaludni. Éjszakánként belopóztam az édesanyám szobájába és megnéztem, hogy él-e még. Később elkezdtem attól is félni, hogy akár én is meghalhatok. Ezekről a félelmeimről még soha senkinek nem beszéltem.”

Hosszan foglalkoztunk ezekkel a témákkal, mire Ahmed megkönnyebbült. Foglalkoztunk a későbbi eseményekkel is, amikor a szülei elváltak, a gyerekek az édesanyjukhoz kerültek és visszajöttek Magyarországra. De az édesanyja időnként több napra elment, nem tudni hova, és ilyenkor jött az érzés, hogy „egyedül maradtam”.

Ahmed egy ideig Magyarországon járt egyetemre, de a szülők egyszer csak úgy döntöttek, hogy külföldön fogja folytatni. Elvesztette a magyar barátait, és odakint már idegennek számított. Nem barátkozott vele senki. Édesanyja időnként váratlanul hazautazott. Mindezeket az eseményeket feldolgoztuk az EFT módszerével. A negyedik alkalommal Ahmed azzal kezdte, hogy teljesen jól volt az előző héten. Képes volt már arra is, hogy elmenjen egy munkaközvetítőhöz és megtárgyaljon egy szerződést.

Sághy András
a lelki problémák szakértője
EFT terapeuta és tréner