Félelem a repüléstől – ez az eset nem az, aminek látszik…
Az alábbi eset a fóbiák megszüntetéséről szól. Fóbiának tekintünk minden olyan félelmet, amely meghaladja a normális szintet. A félelem ugyanis olyan védő mechanizmus, amely minden emberben jelen van. Normális körülmények között senki sem szokott például az erkély korlátján, vagy a háztető szélén sétálni, mert egy belső félelemérzés visszatartja. Ha azonban a félelem kóros méreteket ölt, az megakadályozhat számos olyan tevékenység elvégzésében, ami másoknak nem okoz problémát. Az EFT módszer alkalmas arra, hogy megszabadítson a kóros félelmektől, a fóbiáktól, miközben a normális szintű védelemhez szükséges félelemérzés megmarad!
Fóbia például a kóros félelem a mélységtől, a magasságtól, a pókoktól, a békáktól, a kígyóktól, az utazástól, a tömegtől, a bezártságtól, a nyílt tértől, más emberek közelségétől, a repüléstől és a sort még sokáig folytathatnám.
Ica azzal keresett fel a múlt év októberének elején, hogy retteg a repüléstől.
Jövő vasárnap San Franciscóba utazunk a lányommal, és amióta elhatároztuk ezt az utazást, egyre jobban félek. Egy-két hete jött elő, azóta egyre többet fantáziálok és mindenféle rossz dologra gondolok. Megnéztem a National Geographic légi katasztrófákról szóló filmjét és azóta másra sem tudok gondolni.
Ha valaki fél a repüléstől, annak többféle oka lehet. Félhet a bezártságtól, félhet attól, hogy nem ő tartja ellenőrzése alatt a repülést, félhet a légörvényektől, félhet a lezuhanástól, félhet a magasságtól és számos egyébtől. Megkérdeztem Icát, hogy tulajdonképpen mitől fél. Kiderült, hogy már többször repült, és eddig ez a fajta félelem még soha nem jött elő. A félelem azzal kapcsolatos, hogy lezuhan és belefullad a tengerbe. Megkérdeztem, hogy korábban milyen repülőutakon vett részt. Eddig három alkalommal repült, mind a háromszor európai városokba. A következő kérdésem az volt, hogy érez-e valamilyen különbséget a szárazföld és a tenger feletti repülés között.
“Persze. Ha a szárazföld fölött lezuhanunk, az egy percig tart. Ha a tenger felett, akkor sokáig fogok fuldokolni.”
Rájöttem, hogy Ica nem a repüléstől fél. A víztől fél. A következő kérdésem erre a félelemre vonatkozott.
“Lehet, hogy víziszonyom van. Csak olyan vízbe merek belemenni, ahol leér a lábam.”
Milyen események történtek az életedben, amelyek miatt kialakulhatott ez a víziszony?
„Több ilyen esemény is volt. Körülbelül 20 évvel ezelőtt a Dunában fürödtünk a rokonaimmal, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs talaj a lábam alatt. Bepánikoltam. Eszembe jut egy másik eset is, amikor apám gyerekkoromban bedobott a mély vízbe, hátha megtanulok úszni. Ekkor volt először pánikérzésem a víztől. Azóta sem érzem magam biztonságban, ha a víz a nyakam fölé ér. Egy harmadik eset is eszembe jut: gyerekkoromban egyszer egy csúszdán lecsúsztam a vízbe és a fejem fölött összecsapott a víz. Oda is az apám vitt el. Az apám miatt gyermekkoromban sosem voltam biztonságban.”
Ica esetében tehát nem a repüléstől való félelmet kellett kezelni, hanem a víziszonyt. És mellékesen azt is, hogy „az apám miatt sosem voltam biztonságban.” Miután rájöttünk arra, hogy a repüléstől való félelmének mi az igazi oka, az EFT-vel gyerekjáték volt megoldani a problémáját. a következő fél órában csak a víziszonnyal foglalkoztunk. Utána pedig azzal, hogy „Bár nem érzem magam biztonságban, egyre inkább biztonságban érzem magam.” Ahogy csökkent a víztől való félelme, ezzel párhuzamosan csökkent a repülőúttól való félelme is. Az ülés végére teljesen elmúlt Ica félelme a víztől. És egyáltalán nem félt már a San Fransisco-i repülőúttól sem.
Pár hét múlva e-mailt kaptam Icától:
„Üdvözlöm, Ica vagyok. Nagyon jól sikerült az amerikai út októberben. Köszönöm a felkészítést. Élveztem a repülőutat, pedig visszafelé éjjel jöttünk és légörvénybe kerültünk. Nem volt semmi gond.”
Sághy András
EFT terapeuta és tréner
a lelki eredetű problémák szakértője