A kedvesség ajándéka
Az EFT (Érzelmi Felszabadítás Technikája) fő célja, hogy segítsen elérni a lelki békét. Ha csökken a bennünk lévő harag, a félelem, a múlt traumáinak emléke, akkor testi betegségeink is kezdenek eltűnni és egyre több időt tölthetünk lelki békében. Ez bámulatos változásokat idéz elő bennünk, amely azután körülöttünk is mindent megváltoztat. Erről szól az alábbi példázat.
Gary Craig
Egyszer, réges-régen állt valahol egy templom, amelynek közössége nagyon nehéz időket élt át. A hívők száma egyre csökkent, már csak öten maradtak: a lelkipásztor és négy másik tag, valamennyien elmúltak már 60 évesek.
A hegyekben, nem messze a templomtól élt egy visszavonult püspök. A lelkipásztor elhatározta, hogy megkérdezi a püspököt, tudna-e valamit tanácsolni, ami megmenthetné a templomot. A püspök és a lelkipásztor hosszasan beszélgetett, de amikor a tanácsadásra került volna sor, a püspök egyszerűen azt mondta: „Semmit nem tudok tanácsolni. Az egyetlen dolog, amit mondhatok, hogy közületek az egyik a Messiás.”
A lelkipásztor visszatért a templomba és elmondta, hogy mit hallott a püspöktől. A következő hónapokban az idős tagok folyton a püspök szavain tűnődtek. „Egyikünk lenne a Messiás?” – kérdezgették minduntalan.
Az EFT fő célja, hogy segítsen elérni a lelki békét
Amint ezt latolgatták, valamennyien különleges tisztelettel és kedvességgel kezdték kezelni egymást, arra a csekély lehetőségre gondolva, hogy hátha tényleg köztük van a Messiás. És arra a mindennél csekélyebb eshetőségre is gondolt valamennyi tag, hogy esetleg ő saját maga a Messiás. És erre gondolván saját magukat is különleges figyelemmel és törődéssel kezdték kezelni.
Ahogy múlt az idő, a templom látogatói egyre többször vették észre a tisztelet és a kedves gyöngédség különleges légkörét, amely a kis templom öreg tagjait körüllengte. Senki sem tudta miért, egyre több látogató tért vissza a templomba. Egyre többen hívták el a barátaikat, és azután azok is elhívták a barátaikat. Néhány éven belül a kis templom ismét ugyanúgy virágzott, mint régen – hála a püspök csodálatos ajándékának.
Ismeretlen szerző
Ti se feledjétek: a Messiás köztünk van!
Sághy András
Olvasni is jo,de eloben hallgatni ezekrol a csodallatos dolgokrol az lenne az igazi.lehetseges lenne megtudnom hol
lessz esetleg eloadas.jolana szlovakiabol.
Ha nem lennék tudatában az EFT segítségével elérhető -részben már tapasztalt-eredmények sokféleségének, talán hihetetlen lenne számomra. Így azonban szeretettel és csodálattal fogadtam a beszámolót; ez lelkesít, hogy tovább képezzem magam e területen. Jó egészséget kívánok: N.Éva
Szerbusz András ! Ez egy olyan történet , hogy aki nem vett részt egy tanfolyamon el sem tudja képzelni,hogy ez igaz lehet. Úgy érzem a hatása alatt vagyok annyira beletudom képzelni magam . Köszönöm ,hogy megosztottad velem ezt a bejegyzést . Eddig is tudtam folytatnom kell!!
Kedves András!
Azt hiszem, én is megtaláltam a Messiást. Mégpedig ez év februárjában, az ausztriai hófödte csúcsok egyikén.
Az történt ugyanis, hogy az utolsó előtti nap késő délutánján, az aznapi utolsó lesiklás keretében, súlyos síbalesetet szenvedtem. A térdem hirtelen elkezdett tvisztelni, a fülemben éles fájdalmakkal kísért szakadás hangjai rezegtek, mindez hangos jaj kiáltása mellett, ráadásul azt teli torokból követtem el, néhány sítársamban kellő ijedtséget kiváltva.
Nem volt mit tennem, kiterültem a puha havon, és gyors vizsgálat után megállapítottam, innen nem lesz egyszerű a további kb 4 kilométeres táv leküzdése, ami még a pálya végén lévő parkolóig hátra volt, mert egy cseppet sem tudtam mozgatni a lábamat, s ha próbáltam is, annak éles fájdalom-jelzés volt a következménye.
Mondanom sem kell, minden tudásomat latba vetve, elkezdtem a felépítésemet, a testem feletti kontroll visszaállítását. Közben éreztem, elindul a ficam, rándulás, szakadás és minden más probléma velejárója, a STRESSZ!, amit az izmok, az idegek és az egész test egy kínos remegéssel mutat meg mind a “tulajdonosnak”, mind a környezetnek.
Az idő nem állt meg, a szakadt térd- és keresztszalagok zsugorodása megindult, az izmok között az ödéma és a vérömleny képződés javában zajlott, a lábszárkapocs-csont kiugrott, nem tartotta a térdem, a lábam semmi. Így indult el a gyors messiási gondolat, valamit tenni kell. Eszembe jutott Anrás egy fontos mondata: ha egy sokkot nem tudsz elengedni 3 másodpercen belül, annak komoly nyoma marad, akár életed végéig. Nosza, ezzel kell kezdeni, és lehet, hogy a normaidőt túl léptem, de próba, szerencse. De hogyan csináljam, minden mozdulat éles fájdalommal járt. Hát leszorítottam a fájós lábam, rögzítettem, és pránanadis módszerrel elindítottam a csontozati problémák kezelését, mindeközben a mozdulatlanságban, ami legaláb 10-15 percig tartott, kopogtattam, természetesen, fejben.
Azt kértem, “annak ellenére, hogy minden mozdulatra fájdalom a reagálás, megkérem az összes sejtemet, a sérült testrészemnek segítsen! Induljon meg az energia áramlása, a szakadt részek összeillesztése, az izmok feszesítése, a normális állapot helyreállítása!”
A fájdalmat lecsökkenteve, megnyugodott a testem, elérkeztem az első próbáig, ami sikertelen volt. Úgy össze csuklottam, mint egy colostok. Folytattam tovább az öngyógyítást, néhányan közben megálltak, kell-e segítség, de csak nyugtattam őket, ezt nekem kell megoldani. A folytatás sikeres volt. A kopogtatással a belső feszültség szintje szinte teljesen lement nullára. Az idegsejtek a mozgatásra, a biztonságos lejutásra lettek behangolva. LE KELL JUTNI!, ez volt a jelszó. Végül a felállás sikeres volt, az első néhány lépés megnyugtató volt, s saját léccel, saját lábon indulhattam lefelé. Egyik társam a pálya alján találóan megjegyezte: “Laci, amit csináltál, emeberfeletti volt”.
A csoport tagjaival a találkozás legalább annnyira lehangoló volt, mint a pálya felső szakaszán történt baleset. Mindenki aggódott, sajnálkozott. Azt kértem tőlük, ezt felejtsék el! Kérdezték, mivel tudnának segíteni? Mondtam: a szeretet energiája a leghatásosabb gyógyító energia. Másnap kérdezték, hova küldjék a szeretet energiákat? Mondtam, itt vagyok ölelő karjaimmal, s várom mindegyiküktől!
Az a nap egy igazi öröm volt mindegyikünknek, hiszen a sajnálkozás helyett mindenki egy kicsit hozzájárult ahhoz, hogy a protokoll szerinti fájdalmak, a felpüffedő láb helyett, egy használhatóbb, s 1-2 héttel az eset után már járásra is alkalmas lábam legyen. (Ma már török-űlésben gyógyítottam egy segítségre szoruló hölgyet!)
Köszönöm András, hogy ezt a csodálatos módszert elhoztad, és én is tanulhattam, alkalmazhattam, magamon is!
Üdvözlettel: Pintér Laci, Pécelről
Ez egyike a legkedvencebb történeteimnek.
Azóta a hatása alatt vagyok, amióta tanfolyamon elmesélted… 🙂