Az anyám megnehezíti az életem
Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy a saját anyánk nehezíti meg legjobban az életünket?
Megérkeztem P-hoz, kézmosás után beszélgettünk.
Arra a kérdésemre, mi a probléma egy általános mondattal válaszolt: „Szomorúságot érzek, mert olyan nehéz az életem”.
Stresszes állapota miatt kezelni kellett, lejjebb vittük a feszültséget, nyugodtabbá vált.
Amikor elmondtam, hogy a valamikor kialakult eset gyógyítására találunk megoldást, felcsillant a szeme.
Megkértem, mondjon egy olyan esetet, amikor ezt érezte és meg tudná-e mondani, mikor volt ez az érzése.
„Az anyám megnehezíti az életem, mert folyton megismétli a szavaimat, olyan, mint egy papagáj.”
Amikor P-t meglátogatja, folyton a nyomában van, minden lépéséről tudni akar.
Kértem, válasszon 1 eseményt, amelyik a leginkább bosszantja. Legutóbb 2 napja idegesítette fel, amikor sokszor megismételte a szavait és úgy bánt vele, mint egy kisgyerekkel.
Nem tudja elfogadni, hogy önálló gondolkodású anya lett belőle. Ez az érzése – 3-as erősségű volt.
Közben stresszes tünetei voltak, így 2 kör stressz csökkentést végeztünk.
A kopogtatási kör után az jutott eszébe, hogy annyit piszkálta őt az anyja pár éve, mert még nem szült gyereket. Ez az érzése -2-es erősségű volt.
Az anyját hibáztatja amiatt, mert olyan élethelyzetben lett várandós, amikor nagyon rossz lelkiállapotban volt.Hamar kiderült, hogy ikerterhessége van.
Az anyja folyton piszkálta emiatt is, hogy fogja felnevelni őket. P. viszont ekkor nagyon boldog volt, nem érdekelték édesanyja szavai.
Kopogtatás a folyton piszkálta (-3), hogy fogja felnevelni (-1) kifejezésekre.
Egyik vizsgálat alkalmával kiderült, meg kell műteni P-t, mert veszélyben a gyermekek élete. Ill. ekkor már az egyik embriót élettelennek titulálták, a másik pedig a petevezetékben ragadt. A történtek felidézésekor kellett néhány perc, míg folytathattuk a kezelést.
Újabb kör kopogtatások minden aspektusra.
Az az érzése ugrott be, hogy az anyja P. bátyját mindig jobban támogatta, mint P-t (-4).
Újabb kopogtatási kör után rájött, hogy az anyja őt nem is akarta. Volt 2 műtétje még P. születése előtt, de azok abortuszok voltak.
Ez a felismerés P.-t nagyon megrázta, teljesen lemerevedett, szóhoz sem jutott (-7).
Az újabb kopogtatások után már sikerült 0-ra levinni ezt az erős érzését, és P. annyit mondott:
„Én nem lennék most, ha nem lett volna anyám 2 abortusza. Nekem mindenképpen meg kellett születnem!”
Szerző: Nagy Anikó
