Egy kutya elvesztésének meggyászolása
Egy lány a kutyája előző napi elvesztését hozta fel témának.
Annyit kérdeztem, hogy hívták a kutyát. „Csibész”
Ez volt az első kör: „Csibész”
Előjött a fájdalom, a szomorúság, hiány. Mert Csibész már nincs itt.
Második kör: „Csibész már nincs itt”
Harmadik: „Mi lesz most?”
A negyedik: „Fájdalom”
Ez után felismerte, hogy mennyi mindet tudott neki adni a kutya.
Arról számolt be, hogy mennyi köszönettel tartozik a kutyának.
Ötödik kör: „Köszönet!”
Hatodik: „Félelem”
Mikor enyhültek az érzések, akkor előjött a szeretet.
Kértem, hogy tudatosan idézzen fel olyan pillanatokat, amikor együtt játszottak. Érezte a szeretetet.
Hetedik kör: „Szeretet”
És kijött egy nagyon fontos erőforrás, amit a kutya adott neki: a feltétlen elfogadás.
Nyolcadik kör: „Feltétlen elfogadás”
Ez lehetett a legfontosabb téma az ő jelenlegi életében, de a megbízás arra szólt, hogy meg tudjon nyugodni.
Ezért erre kopogtattunk tovább pozitív erőforrások beépítésével: „Szeretet”, „Elfogadás”, „Béke”, „Nyugalom”.
Majd beléptünk a kutya helyzetébe, és ettől kezdve megértette, hogy ez a kutya döntése volt (öreg kutya volt).
És utolsó körökben az „Elfogadást”, és a „Szeretetet” kopogtattuk.
Sokkal nyugodtabban távozott.
Szerző: Takács Péter
