Féltékenység az ex-barátnőre

Ez a történet háromszereplős: Jolán a kliensem, Béla a párja és az ő ex barátnője Gizi.

Jolán azon akadt ki teljesen, hogy Gizi szülinapi partit rendezett az ex-ének, amire Béla el is ment.

De Jolán leginkább azért volt dühös Gizire, mert pár évvel ezelőtt egyszer már volt egy másik közös férfi ügyük (István). Amikor is az a férfi Jolánt választotta miután szakított Gizivel, aki Jolánra azóta meg van sértődve. Jolán aggódott a párja miatt, hogy esetleg Gizi behálózza, és Béla meg elcsábul. Ezt elég keményen közölte a párjával is.

Jolán kimondottan stresszes állapotban volt ezért először erre kopogtattunk: “Stressz”

Az első kör után úgy érezte ez nem is stressz hanem “átütő fájdalom”.

Kicsit megnyugodott, így elkezdtünk dolgozni a történettel.

“Gizi”-vel kezdtük.

Aztán azzal folytattuk, mivel ennél a szónál kicsit elpityeredett, hogy “István engem választott”.

Ami a következő körben arra módosult, hogy “én akartam őt (Istvánt)”.

De minden újabb elmesélés vidámabb hangulatban és egyre rövidebb tőmondatokban történt.

Újra felbukkant a szülinapi parti rákfenéje: “Gizi szervezte”.

Ezek után, mikor újra elmeséltettem vele a történetet, a sztori elejét vihogva mondta el. Innen nézve banálisnak tűnt számára ez a múltbeli eset.

Rájött, hogy rosszul kommunikálta le ezt az egész szülinapot a párjával, Bélával és ezen változtatnia kell a jövőben.

De azt szeretné, hogy a párja “férfi legyen” egy ilyen helyzetben, és ő is tudjon illően kezelni egy ilyen ex-barátnős akciót.

Ezek után igen erősen felszakadt benne egy gyerekkorban átélt hasonló érzelmi helyzet.

Hirtelen azt is megértette, hogy miért történt az akkor úgy, ahogy történt. Felismerte, hogy miért beszélt most úgy a párjával.

A stílusát úgy minősítette, hogy “odaba..om, mert fáj”.

Aztán ilyen körök következtek:

nem állt ki mellettem,
féltem, hogy elcsábítható,
ki fogja magyarázni

Egyre higgadtabban mesélte a történetet miközben éreztem, hogy ott fut a lelkében az a régi eset is.

“Még mindig nem bízom Bélában, nem bízok a férfiakban.”

5 mondatban elmesélte újra a történetet és felsóhajtott.

Tudtam, hogy ez a kulcsa az egész történetnek és ezen a pontot összekapcsolódott a múltbeli trauma a jelenlegivel: “attól tartok, inkább nem mondja el az igazat és elhajt”.

Egy kört kopogtattunk erre a mondatra, felugrott és tapsolni kezdett:

”Nem érdekel Gizi. Én jó nő vagyok! Szervezett egy bulit, sebaj!

Segített, hogy minderre rájöjjek, és hogy nagyon szeretem Bélát.

Mi most egy pár vagyunk és ő is nagyon szeret engem!”

Az ülés záró kopogtatása így hangzott: “Happy end, boldogan éltek, amíg meg nem haltak és még utána is” 🙂