Nem tudok lefogyni!

Gabriella azzal a problémával keresett fel, hogy nem tud fogyni.

Hiába jár edzésre és odafigyel az étkezésére, nem változik semmi.

Ez azért is vált egyre frusztrálóbbá számára, mert közeledett az esküvője és így nem érezte magát szépnek. Hevesen gesztikulált miközben beszélt.

Arra a kérdésre, hogy milyen okok állhatnak a hízás hátterében a következőket sorolta levegő vétel nélkül:

tavaly abbahagyta a tornát,
az új munkahelyén meg akart felelni,
kialvatlan
és mindeközben rettentően dühös a kilóira.

Stressz csökkentéssel kezdtünk, mert úgy éreztem, ha lehiggad, akkor tisztábban fogja látni a probléma valódi gyökerét.

Ebben egyetértettünk. 2 kör után inkább a harag szóra kopogtattunk tovább, mert úgy érezte, az kifejezőbb számára.

Kicsit megnyugodott és most úgy fogalmazott, hogy ez „az egész elhízás egy felesleges rossz”.

A felesleges rosszra kopogtunk egy kört, amikor hirtelen egy külföldi utazás jutott az eszébe, amiről mindenfélét mesélt, de nem mondott olyan kifejezést, amelyre kopoghattunk volna.

Éreztem, hogy ott történhetett valami, ezért az ország nevére kopogtattunk, kértem gondoljon közben arra, hogy mit csinált ott.

Egy kör után kiderült, hogy volt ott egy férfi, akitől félt és egyedül is érezte magát az út során, meg rengeteget evett.

Úgy fogalmazott: „kényszeresen zabáltam”. Tudtam, hogy most fordultunk rá a kivezető útra. 2-3 kört mentünk ezzel a kifejezéssel.

Úgy érezte ez a férfi utálta őt, ezért ő „kényeztette magát mások helyett”. Ezt az érzését is kezeltük.

Úgy tűnt, hogy az utazás emlékei nyugvópontra kerültek, de láttam, a szemében, hogy most már inkább kétségbe van esve.

Ezt meg is fogalmazta: „nem vagyok elég szép, nem vagyok elég szexi és csábító és türelmetlen is vagyok.”

Ezekkel a kifejezésekkel folytattuk tovább a kezelést.

Amikor láttam rajta, hogy elvettük ezeknek a szavaknak az erejét és már érzelmek nélkül mondta ki őket, megkérdeztem, hogy mit szeretne érezni ezek helyett.

„Türelmes vagyok, szép és csábító.” hangzott a válasz. Ezekre kopogtattunk és egyre jobban mosolygott.

Majd felkiáltott „rájöttem, hogy valahol elvesztettem a derűmet, de most már újra érzem!”

Javasoltam, hogy arra kopogtassunk lezárás képen, hogy érezze, amint az energia derűsen áramlik a testében.

Pár hét múlva összefutottam vele, jó kedvű volt és az új élénkpiros blúzában tündökölt.