Pánikroham a munkahelyi megbeszéléseken

Pánikroham a munkahelyi megbeszéléseken

 

A kliens egy fiatalember.

Pánikrohamai vannak, de csak a munkájából adódóan bizonyos, speciális esetekben.

Olyankor, amikor megbeszélésekre kell mennie, és már előre tudja, hogy sok idegen ember lesz ott, akikkel kapcsolatban bizonytalan, hogy meg fog-e felelni nekik.

Súlyosbítja a helyzetet, mikor azt is tudja előre, hogy neki ott meg kell szólalnia, véleményt kell nyilvánítania, vagy beszédet kell mondania.

Ilyenkor a legkínosabb számára az, hogy a pánikroham a megbeszélések kellős közepén tör rá (előtte sosem).

Olyankor nem tud fel-, vagy megszólalni (sok idegen ember előtt, téttel terhelt helyzetekben).

 

Grand Tetons

 

Ha valakivel már egyszer kialakított egy lazább, kötetlenebb hangulatú munkakapcsolatot, akkor miatta már nem jön elő a pánik.

Elővettünk egy olyan esetet, amikor a pánikroham kínos helyzetben megtörtént vele.

Nem is nagyon akartam, hogy a részletekről beszéljen, egyrészt a munkájából adódóan, másrészt pedig úgy éreztem, hogy magát a módszert is könnyebb lesz így elfogadnia.

A testérzetekre azt mondta: “ilyen helyzetekben gyomoridege lesz, és visszatartja a levegőt”.

Ezekre kopogtattunk, amikor előjött, hogy mégsem így kezdődik nála a pánik.

Hanem úgy, hogy “elkezd rákattogni az agya az előtte álló helyzetre”.

Pontosan meg tudta mutatni, hogy helyileg hol, melyik ponton „kattog az agya”.

De előtte még villámszerűen „bevillan neki egy érzés”.

 

Tulajdonképpen ez a villámszerű valami indítja el az érzést, amitől kattogni kezd az agya, ettől rágörcsöl az előtte álló helyzetre.

Amikor már rágörcsölt egy helyzetre, akkor indul be a gyomorideg, és a levegő visszatartása.

És ezzel el is kezdődik a megszokott pánikroham.

 

Először a kezdő villanás színére, és nagyságára kopogtattunk.

Legalább 5 cm nagyságú volt, fekete színű, hátul a tarkónál.

Ilyeneket kopogtattunk a villanásra:

  • „látom, ahogy egyre zsugorodik”,
  • „egyre kisebb”,
  • „egyre világosabb”,
  • „egyre kevésbé van szükségem rá”,
  • „voltak helyzetek, amikor meg tudtam felelni az elvárásoknak, és azokra a helyzetekre büszke vagyok, és erőt adnak”.

A pánikszerű munkahelyi félelmei mögött ilyen hiedelmek húzódtak meg:

  • „meg kell felelnem az elvárásoknak”,
  • „meg kell tudnom nyerni azt a másik embert”,
  • „meg kell védenem magam”.

A testérzeteket több foglalkozáson keresztül kopogtattuk.

Látványosan csökkentek a hasonló helyzetbeli pánikrohamai.

„Vettem be nyugtatót előtte, de az végül nem volt komoly helyzet, lehet, hogy nem is kellett volna.”

Szerző: Sághy Zsuzsanna

zsuzsa_saghy