Pánikroham az autópályán
Ez a kliens második alkalommal volt nálam. Boldogan robogott be (miután kint már fél órája szóval tartotta a recepciót), hogy mióta múlt héten elment innen, folyamatosan beszél. És mennyire boldog ettől, mert a pánikbetegsége kezdete előtt ilyen is volt, csak a pánik miatt aztán begubózott.
A csicsergős beszélgetését a férje is megjegyezte. Örült neki, hogy végre megint ilyennek látja, mert ezért szeretett bele. Nem szerette nézni, ahogy a felesége szépen lassan elnémul.
Ezúttal az egyik pánik rohamát dolgoztuk fel.
Március 14-én az M1-es autópályán belekeveredtek a hóvihar miatt órákig álló sorba.
Ekkor élete egyik legnagyobb pánikrohama tört rá a hóvihar, és az araszoló autósor kellős közepén.
Valójában szerencséjük volt: Mosonmagyaróvárra indultak wellness-ezni. Lassan ugyan, de el tudták érni a szállodát, kaptak meleg vacsorát, és minden rendben volt.
A szállodában rádiót hallgattak, és tévét néztek folyamatosan a kialakult helyzetről. És ez nem segített a pánikrohamán…
A körök, amikre kopogtattunk:
- kör: a bezártságom (értsd az állandó pánikérzet) miatt nem akartam elindulni
- kör: nagyon nem akartam menni (ezt sokszor elmondta, és nagyon hangsúlyos volt)
- kör: Győr előtt 20 km-rel beállt a kocsisor
- kör: iszonyatos hóvihar, beállt a forgalom, rádióból hírek
- kör: azonnal ki akarok innen jutni
- kör: nem akartam eljönni, ennek megvolt az oka
- kör: nekem innen ki kell jutnom
- kör: bekapcsoltuk a tévét
- kör: a tudat, hogy nem mehetek haza
- kör: semerre nincs menekülő útvonalam, bepánikoltam, nem akartam eljönni
Ennél a körnél jött ki, hogy tulajdonképpen dühös volt a férjére, hogy mit keresnek ebben a szállodai szobában, mikor ő egyáltalán nem akart eljönni.
Volt egy rossz előérzete, de annyira szereti a férjét, hogy nem akart neki ellentmondani, és csak az ő kedvéért jött el.
De a szállodai szobában, ahogy a tévét, és a híreket nézték, rátört, hogy nekik nem is kellene itt lenniük, ha hallgatnak a megérzésére.
Utólag, a kezelésen azt gondolta, ezt a dühét fojtotta el, de ez a düh talált más csatornákat, és pánikroham lett belőle.
„Lehet, hogy ha ott, és akkor nekiesek a férjemnek, hogy minden a Te hibád, akkor lett volna lehetősége, hogy megvédje magát, kinevessen, és azt mondja:
“Drágám hidd el, nem én rendeltem ide a hóvihart.”
És minden meg lett volna oldva.”
Még arra kopogtattunk, hogy „dühös vagyok a férjemre”. Ez -8-ról 0-ra változott.
Az utolsó köröket annak szenteltük, milyen erőforrásra lett volna szüksége a pánikroham idején:
„Megnyugvás”-ra.
Erre kopogtattunk több kört.
A végére láthatóan nem zavarta már ennek a pánikrohamnak az emléke.