Pánikroham az autópályán

Pánikroham az autópályán

 

Ez a kliens második alkalommal volt nálam. Boldogan robogott be (miután kint már fél órája szóval tartotta a recepciót), hogy mióta múlt héten elment innen, folyamatosan beszél. És mennyire boldog ettől, mert a pánikbetegsége kezdete előtt ilyen is volt, csak a pánik miatt aztán begubózott.

A csicsergős beszélgetését a férje is megjegyezte. Örült neki, hogy végre megint ilyennek látja, mert ezért szeretett bele. Nem szerette nézni, ahogy a felesége szépen lassan elnémul.

Ezúttal az egyik pánik rohamát dolgoztuk fel.

Március 14-én az M1-es autópályán belekeveredtek a hóvihar miatt órákig álló sorba.

Ekkor élete egyik legnagyobb pánikrohama tört rá a hóvihar, és az araszoló autósor kellős közepén.

 

Pánikroham az autópályán

 

Valójában szerencséjük volt: Mosonmagyaróvárra indultak wellness-ezni. Lassan ugyan, de el tudták érni a szállodát, kaptak meleg vacsorát, és minden rendben volt.

A szállodában rádiót hallgattak, és tévét néztek folyamatosan a kialakult helyzetről. És ez nem segített a pánikrohamán…

A körök, amikre kopogtattunk:

  1. kör: a bezártságom (értsd az állandó pánikérzet) miatt nem akartam elindulni
  2. kör: nagyon nem akartam menni (ezt sokszor elmondta, és nagyon hangsúlyos volt)
  3. kör: Győr előtt 20 km-rel beállt a kocsisor
  4. kör: iszonyatos hóvihar, beállt a forgalom, rádióból hírek
  5. kör: azonnal ki akarok innen jutni
  6. kör: nem akartam eljönni, ennek megvolt az oka
  7. kör: nekem innen ki kell jutnom
  8. kör: bekapcsoltuk a tévét
  9. kör: a tudat, hogy nem mehetek haza
  10. kör: semerre nincs menekülő útvonalam, bepánikoltam, nem akartam eljönni

Ennél a körnél jött ki, hogy tulajdonképpen dühös volt a férjére, hogy mit keresnek ebben a szállodai szobában, mikor ő egyáltalán nem akart eljönni.

Volt egy rossz előérzete, de annyira szereti a férjét, hogy nem akart neki ellentmondani, és csak az ő kedvéért jött el.

De a szállodai szobában, ahogy a tévét, és a híreket nézték, rátört, hogy nekik nem is kellene itt lenniük, ha hallgatnak a megérzésére.

Utólag, a kezelésen azt gondolta, ezt a dühét fojtotta el, de ez a düh talált más csatornákat, és pánikroham lett belőle.

„Lehet, hogy ha ott, és akkor nekiesek a férjemnek, hogy minden a Te hibád, akkor lett volna lehetősége, hogy megvédje magát, kinevessen, és azt mondja:

“Drágám hidd el, nem én rendeltem ide a hóvihart.”

És minden meg lett volna oldva.”

Még arra kopogtattunk, hogy „dühös vagyok a férjemre”. Ez -8-ról 0-ra változott.

Az utolsó köröket annak szenteltük, milyen erőforrásra lett volna szüksége a pánikroham idején:

„Megnyugvás”-ra.

Erre kopogtattunk több kört.

A végére láthatóan nem zavarta már ennek a pánikrohamnak az emléke.

 

Szerző: Sághy Zsuzsanna

zsuzsa_saghy