Problémák egy gyermek WC-re szoktatásával

Rita (nem a valódi neve) gyermekének problémájával keresett meg egyik délután. Akkor találkoztam vele először.

Szomorúság áradt a tekintetéből. A korábban életvidám fiatal nőből egy visszahúzódó, gondterhelt anyuka vált.

Zavartnak tűnt, hisz első találkozásunkkor egy idegen embernek fog beszélni a számára még megoldhatatlannak tűnő problémájáról.

Első lépésként megbeszéltük az eEFT módszer lényegét és hogy hogyan működik. Kérte, hogy én kopogtassak majd rajta.

Először a „stressz” kört végeztük el, tetszett neki, éreztem is, hogy valóban „ideadta” a kezét, már el tudta engedni magát, lazultak a karizmai.

Második körben egy kis energiát áramoltattunk a szervezetébe, hogy felélénküljön.

A „bizalom” szóra kopogtattunk a 3. körben, aminek hatására magabiztosabb lett, kiegyenesedett a háta, és még egy halvány mosoly is átfutott az arcán, a tekintete pedig izgatott várakozást tükrözött.

Ezután elmesélte, hogy mennyire nyomasztja őt mentálisan sérült kisfiának esete, amit nagyon szeretne megoldani.

Ugyanis Krisztián tiltakozik a WC használata ellen, pedig szobatiszta, de már 6 éves. Mindig szól időben és akkor pelenkát kell ráadni.

Éreztem rajta a feszültséget, így a benne lévő stresszt lecsökkentettük 0-ra, hogy nyugodtan tudja folytatni az esetet. Elmesélte, hogy K. az állapota ellenére nagyon aktív, közlékeny kisfiú, de nehezen engedi be a kis világába az embereket. Erre kopogtattunk: „Mennyire nyomasztja”.

Elmondta, hogy a karate ponthoz érve azt érezte, hogy felélénkült.

De mégis nehezen tud koncentrálni, mert túl sok gondolat jutott eszébe egyszerre. Ekkor a „túl sok gondolat”-ra kopogtunk, ezáltal csökkent benne a stressz.

Kérdeztem, hogy mi történt abban az időszakban, milyen hatás érhette a gyermeket, amikor kialakult nála az ellenállás a WC használata ellen? Ez milyen érzést váltott ki Ritában?

Krisztián édesapját említette (aki már régóta nincs együtt vele), aki gyakran megszégyenítette a kisfiút, mert pelenkázni kellett és kigúnyolta, mert nem használja a WC-t.

Ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy K. édesapjának van egy ehhez hasonló komoly betegsége szervi elváltozásból kifolyólag. Ezt annyira szégyelli, hogy sem orvosi segítséget nem kér, és senkinek nem beszél róla. Rita elmondta: „nagyon haragszom” emiatt a volt páromra, „mert tehetetlennek érzem magam vele szemben”.

A „nagyon haragszom” kimondásakor kipirult az arca és láttam, hogy nyugtalan lett.

A skálán a -5-ös értéket jelölte meg, amit le csökkentettük 3 körben. A 3 mély lélegzetvételnél észrevettem, hogy nyugodtabb lett, és említette, hogy melegség árad a kezemből a „szív-gyógyító” pozícióban.

Rita elmondta, hogy Krisztián is haragszik az édesapjára, mer sokszor megszégyenítette őt a pelenka miatt és amiatt, hogy kigúnyolta őt mert nem használja a WC-t.

Ekkor Rita rájött, hogy mindketten haragszanak a volt párjára. Sőt, a kisfia azért nem használja a WC-t, mert „arra is haragszik”, az édesapja gúnyolása miatt.

A „tehetetlennek érzem magam”kifejezés következett ezután, ( -4-es volt a skálán) amit megerősített, hogy rossz érzésként él meg és enyhe szúrást érez a mellkasában.

Erre is kopogtattunk, 3 körben sikerült megszüntetni benne ezt az érzést.

Rita döbbenten nézett rám, mert azt is említette, hogy az édesanyjára is haragszik, és nem értette eddig, hogy a kisfia miért nem hajlandó a nagymamájához menni egy napra sem. Sőt, akkor is ideges a gyermek, amikor a nagymamája (Rita édesanyja) Krisztián közelében van.

„Haragszom az édesanyámra, idegesít a jelenléte is” kopogtatása következett. Sikerült ezt az érzést is 0-ra csökkenteni.

A kezelés végén megbeszéltük, hogy pontosan mire kopogtasson és hányszor végezze el naponta a gyakorlatot.

Nagyon hálás volt, mert rájött, hogy a saját érzéseit, amelyeket a környezetére (volt párjára, és édesanyjára) kivetít, a kisfia, Krisztián érzékeny kis szenzorai segítségével azonnal átveszi, hat rá a szoros szülő-gyermek kötelék miatt.

Ezek után rákérdeztem, hogy érzi magát és hogy látja, hogy sikerül-e elérnie azt, amit szeretne és ami miatt eljött hozzám.

Elmondta, hogy most már tudja, mi áll a célja elérésének útjában, így az is megoldhatóvá válik, hogy a kisfia igenis használni fogja hamarosan a WC-t.

A pozitív megerősítések következtek: „bízom abban és tudom, hogy hogy Krisztián használni fogja hamarosan a WC-t”. Elértük a +7-t a skálán.

Rita arca teljesen kivirult, fürgén állt fel és szinte csilingelt a hangja. Olyan boldog volt, hogy ez lehetővé vált a lelki szemei előtt, már semmi kétség nem volt benne.

Elbúcsúztunk egymástól, a közel 3 órás kezelés után, mindketten örömmel a szívünkben, lelkünkben köszöntünk el egymástól.

A kezelést követő héten beszéltem Ritával és boldogan mesélte, hogy milyen fantasztikus változás történt, képzeljem el, hogy a kisfia több, mint 3 napra elment a nagymamával vidékre és mindez Krisztián ötlete volt.