Évtizedek óta tartó szorongás kezelése középkorú férfi esetében – 2. rész
Középkorú férfi kliensemmel második alkalommal találkoztam.
A kezelést a szokásos kérdéssel kezdtem: mit tapasztalt az előző kezelés óta, történt-e valami szokatlan, érdekes dolog vele.
Azt mondta jobb a közérzete, de furcsa dolog történt vele.
Pont az a dolog történt meg, amin múltkor dolgoztunk, hogy történjen meg.
De érdekes módon ez a nagy változás, bár pozitív és vágyott volt, mégis hasonló stresszt és szorongást váltott ki belőle, mint az előző problémája.
Mindezt úgy mesélte el, hogy két karját a teste előtt összefűzte. Megkértem koncentráljon arra, mi is okoz neki gondot ebben a változásban.
Ekkor kijött a zárt testtartásából és nem sokat gondolkodva, testét, főleg a kezeit mozgatva sorolta:
- a hordereje miatt,
- mert nem szokványos,
- mert megint nem leszek a magam ura.
Mit érzett a testében akkor? kérdeztem.
„Mintha ültek volna a mellkasomon.”
Most mennyire érzi ezt, hogy mesél erről?
“Kicsit.”
Úgy ítéltem meg arra van szükség, hogy megtaláljuk ennek a nagy változástól való szorongásának az eredetét.
Mikor érezte ugyanezt az élete során, valamikor korábban? Mondjon egy konkrét eseményt ami beugrik, mostantól visszafelé haladva.
Ő elkezdte pörgetni élete filmjét, én meg csak megfogtam a kezét, a beleegyezése után, és miközben mesélt, folyamatosan kopogtattam.
Az első amit mondott, az előző kezelés témája volt, csak most kiegészítette a beazonosított érzéseivel, gondolataival:
”Drámai időszak volt, rádöbbentem, hogy nem a magam ura leszek annyi év után.”
Bólintottam és hagytam, hogy nyugodtan idézze fel az emlékeit.
“A válásom rendesen nagy változás volt, a gyerekek miatt.”.
Lelkifurdalás volt benne sok évig, de már kitisztította magából.
Ezt nyugodtan és határozottan mondta, bár szomorúság volt a hangjában és a szemében.
Kértem haladjon tovább, keressen egy újabb konkrét eseményt, amikor ugyanígy érezte magát.
Hogy segítsem a keresésben, ismételgettem a mondatokat, amit ő mondott az előbb a nagy változással kapcsolatban.
Beugrott egy fiatal házas időszakának az emléke, amiről már szintén mesélt.
A nem szokványos, váratlan érzések voltak a dominánsak, akkor volt az első rosszulléte.
Figyeltem a nonverbális reakcióit.
Nem romlott az állapota semmilyen szinten, hagytam, haladjon tovább.
Folyamatosan kopogtattam, és megint elmondtam halkan a saját mondataikat.
„A szülők válása nagy trauma volt!”
Hányatottság és egyedüllét érzése.
Ezek voltak a felbukkant érzelmek.
Minden jel arra utalt, hogy eljutottunk az eredethez. A hangján, a testtartásán, az egész lényén látszott, sugárzott belőle egyértelműen.
A biztonság kedvéért azért megkértem, hogy pörgesse még tovább a filmet.
De határozottan azt mondta, hogy a válás előtt boldog gyerekkora volt és csak jó emlékei vannak.
Beazonosítottuk a fizikai érzetét: “a mellkasomban, mintha megmarkolna valaki”, és elkezdtük ennek alapján a probléma kezelést.
Szerző: Mohácsi Lizi
