Gondoltad volna? – az EFT szülés közben is használható

Sokszor mondom a tanfolyamaimon: „Az EFT-t próbáld ki mindenre!”

Erre példa az alábbi esettanulmány is. Ezt nem én írtam, nem is írhattam, hiszen a címe: Szülésem az EFT-vel.
Az esettanulmányt Nagy Juliannától kaptuk, aki már elvégezte az EFT1, EFT2 és EFT3-as szintű tanfolyamot is, és lelkes híve a módszernek.

Tekintettel arra, hogy itt néhány haladó EFT technika is szerepel, nem mindenkinek lesz teljesen érthető (ezért érdemes eljönni a különböző témájú tanfolyamainkra). Azért adom mégis közre ezt az esettanulmányt, mert az EFT ereje mindenképpen érezhető belőle. Juli ráadásul most a második gyermekét szülte. Az elsőnél még nem ismerte az EFT-t, a másodiknál már igen. És össze tudta hasonlítani a két élményt.

Érdemes elolvasni!

Sághy András

Nagy Julianna – Szülésem az EFT-vel

A nagy esemény egy meleg nyári napon kezdődött. A heti NST vizsgálaton voltunk (ez az a vizsgálat, ahol megfigyelik a baba szívműködését és azt, hogy vannak-e méhösszehúzódások), ahol is 20 perc után közölték, valami nem jó, meg kell ismételni a vizsgálatot. Az ismétlés már jó volt.

Megkerestük az orvosomat az eredménnyel, aki azt javasolta, ne várjunk tovább, nehogy a babának baja legyen. (Később kiderült, jól döntöttünk.  A placenta már túlérett volt, nem táplálta rendesen a fiamat.) Az elkészített bőrönd persze otthon volt, így a párom hazament érte.

Hatalmas félelem tört rám, amíg vártam az előkészítésre. Csak nehogy valami baja legyen a babának. Ekkor jutott eszembe az EFT. Egyedül várakoztam, elkezdtem kopogtatni (a rövid sorozatot használtam végig).

Bár van ez a hatalmas félelem, aggódás, hogy baja lehet a babának, mélységesen szeretem és teljesen elfogadom önmagam.
Pontokon: hatalmas félelem, hatalmas aggódás

Éreztem, lassan oldódik a félelem és helyébe az az érzés jött, hogy bízzak magamban és a babában. Velünk semmi rossz nem fog történni.

„Megjött” a bőröndöm, akkor meg azért kezdtem el izgulni, de nagyon, hogy nem is volt időm felkészülni és már szülni kell mennem.

Annak ellenére, hogy úgy érzem, nem vagyok még felkészülve a szülésre, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom önmagam.

Már a ráhangolódás alatt jött, de hiszen erre a napra várok azóta, hogy megtudtam, terhes vagyok. Határtalan boldogság áradt szét bennem, hogy igen, nemsokára végre láthatom a kisbabám.

Aztán jött az emlék, hogy bár úgy gondoltam, 12 évvel ezelőtt könnyen szültem, igazából csak az idő szépítette meg a történteket. Akkor 16 órát vajúdtam. Az utolsó 2-3 óra, de igazából az utolsó egy óra nagyon kemény volt. Az is igaz, hogy ott az utolsó 5 órát a szülőágyon töltöttem fekve, nem lehetett felkelni.

A Dr. úr 14.15-kor burkot repesztett, ezzel megindítva a szülést. 14.30-kor bekötötték az infúziót, amiből Oxytocint adagoltak. 15.00 körül felkelhettem a szülőágyról és ráültem egy nagy gumilabdára, ami először nagyon furcsa volt, de később hálás voltam ezért a lehetőségért.

Kérdezték, vannak-e fájásaim. Nevetve válaszoltam: – Nincsenek, de ennek ellenére nagyon jól érzem magam.
Ketten maradtunk a párommal, figyeltük a rám rakott NST gépen a kisbabánk szívhangját. Egyelőre ő is jól érezte magát. A fájások csak nem akartak jönni. Elkezdtem aggódni, hogy akkor most mi lesz?
Hát kopogtassunk!

Bár nem érzem a fájásokat, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom önmagam.
Pontokon: nem érzem a fájásokat

Egy sorozat után jött a kérdés: Miért akarom én érezni a fájdalmat? Talán lehet a nélkül is vajúdni?!

Annak ellenére, hogy úgy érzem, nem halad kellő ütemben a szülésem, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom önmagam.

Már a ráhangolódás alatt jött: Mi az a kellő ütem? Majd a baba diktálja a tempót! Nem kellene mindent nekem irányítani! Lazuljak már el végre!

Elkezdtem simogatni a hasam (ami eddig tiltva volt, ugyanis a terhesség vége felé már méhösszehúzódásokat okozhat) és beszéltem a kisbabámhoz. Elmondtam neki, hogy nagyon szeretem és minden porcikámmal, gondolatommal azon vagyok, hogy segítsek neki a születésben. Jelezzen nekem, mit szeretne. Erre rúgott egyet (pedig ilyenkor már alig mozognak a babák).

Beszélgettünk a párommal, nagyokat nevettünk, zenét hallgattunk a rádión. 17.00 felé kezdtem egy kicsit erősebb fájásokat érezni, de elviselhető volt.

Zoli – a leendő Apuka – kiment enni, belém meg befészkelte magát a félelem a nagy fájdalomtól.
Hát kopogtassunk!

Annak ellenére, hogy félek az elviselhetetlen fájdalomtól, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom önmagam.
Pontokon: elviselhetetlen fájdalom

Eszembe jutott, a legjobb technika a lazítás, akkor könnyebb a tágulás. Csak nem tudtam lazítani!

Bár képtelennek érzem magam arra, hogy lazítsak, mélységesen szeretem, és teljesen elfogadom önmagam.
Pontokon: képtelen vagyok lazítani.

Bár nem tudok ellazulni, úgy döntök, el tudom lazítani az egész testemet.
Pontokon:
– első kör: nem tudok lazítani – úgy döntök, ellazulok (a pontokon felváltva)
– második kör: laza az egész testem.

Ezt addig ismételgettem, amíg éreztem egyre lazábbak az izmaim.

Bár feszül a csípőm, feszül a medencecsontom, mi lenne, ha ellazítanám.
Pontokon: feszül a csípőm, feszül a medencém – mi lenne, ha lazítanám (pontokon felváltva)

Bár feszül a csípőm, feszül a medencecsontom, úgy döntök, ellazítom.
Pontokon: lazítom a csípőm – lazítom a medencém

Két-három kör után sikerült egyre jobban lazítani (még mindig elég volt a rövid sorozat), de azt is éreztem, hogy a babám mennyire halad előre.
19.00-kor megvizsgált a Dr. úr, aki azt mondta, bő 2 ujjnyi a tágulás, ügyes vagyok, de még soká szülök.
Visszaültem a már megkedvelt labdára, és újra kopogtattam.

Bár még csak kicsit vagyok kitágulva, úgy döntök, teljesen ellazítom magam és ezzel segítem a tágulást.
Pontokon: lazulnak az izmaim

Nemsokára kezdtem érezni azt az ismerős égő, parázsló érzést a medencecsontomnál, és egyre kényelmetlenebb volt a labdán való ülés. Éreztem azt is, hogy egyre erősebbek, sűrűbbek a fájások. Ekkor még épphogy csak elmúlt 20.00. Szóltunk a szülésznőnek, hogy igaz, a Dr. úr azt mondta, még odébb van a szülés, de én nagyon úgy érzem, már jön a baba.
Szólt is neki, aki kért, feküdjek fel ismét az ágyra és megvizsgál. Ahogy ültem volna fel, rám szóltak, vigyázzak, mert már kilátszik a baba feje.
Ők már látták, amit én éreztem.

Innen már peregtek az események.  20.40 megszületett Barnabás, 53 cm és 3200 g. Épen, szépen, egészségesen, kellőképp „leordítva” a körülötte lévőket. Rám rakták és én csak azt éreztem, hogy nincs csodálatosabb dolog az Anyaságnál!

Így utólag, el kell mondjam, sokkal jobb, könnyebb volt a Barnabást megszülni,  mint a nagy fiamat, és ebben sokat segített az EFT. Mindenkinek ajánlom!

Nagy Julianna

Köszönöm Juli, hogy leírtad mindezt!
Az EFT módszer könnyen megtanulható. Alkalmazhatod saját érzelmi és testi problémáid kezelésére, de mások kezelésére is. Tanfolyamainkon megérezheted, átélheted, hogy hogyan működik, miként hat, meggyőződhetsz a hatékonyságáról és már a tanfolyam során is megszabadulhatsz néhány zavaró problémádtól. Ha érdekel az EFT tanfolyam, tekintsd meg Tanfolyamaink listáját és olvasd el a tanfolyami tájékoztatókat >> ITT.

Sághy András

Kérem, az alábbiakban írja meg véleményét.
Hasznos volt-e ez a blog? Vannak-e kérdései?